Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Európai Tanács utáni sajtótájékoztatójának leirata

2014. június 27., Brüsszel

K: Volt egy 26-2-es szavazás, ha jogilag nem is, de politikailag befolyásolja-e a döntés értékét, súlyát?

V: Először is az önmagában az mindig kicsit furcsa, ha azon kell gondolkozni egy demokráciában, hogy egy szavazás ténye hogyan értékelendő. Egy demokráciában, ha vita van, márpedig itt vita volt, a dolgokat el kell valahogy dönteni, és a fejeket nem belyuggatjuk, mint régen a háborúkban, hanem megszámoljuk. Megszámoltuk és 26-2-t találtunk. Szerintem ez egy normális eljárásrend, hogy ha nincs egyetértés.

A magyar álláspontot egyébként nem befolyásolták a számarányok, mert elvi álláspontot képviseltünk, tehát ha egyedül kellett volna szavaznunk, akkor is így szavaztunk volna, mert azt gondolom, hogy Magyarországnak világos és erős jelzést kell adnia abból a szempontból, hogy mi nem járulunk hozzá, hogy az folytatódjon, ami az elmúlt 5 évben itt általános volt. Nem járulunk hozzá ahhoz, hogy a konszenzusra való törekvés egyébként dicséretes szándékával időnként átlépjük az alapszerződés kereteit. Ezt el is mondtam a hozzászólásomban. Ha úgy érezzük, hogy a keretek szűkek, az alapszerződés nem ad elegendő mozgásteret és új szabályokra van szükségünk, akkor vessük fel a kérdést, Magyarország erre készen áll, akkor vitassuk meg és módosítsuk az alapszerződést. De az legyen transzparens, demokratikus, előkészített és megfontolt. Ne pedig esetről esetre térjünk el értelmezésekkel az alapszerződés tényleges szándékaitól.

A második dolog, ami miatt nekünk ez fontos az az, hogy az alapszerződés betartása mindig a kisebbek érdeke. A nagyok puszta erejüknél fogva is képesek az érdekeiket érvényesíteni, a magunkfajta közepesek vagy a nálunk kisebbek, azok rászorulnak arra, hogy a jog erejével védjék a saját érdekeiket, ahhoz pedig biztos jogi háttér szükséges. Vagyis egy stabil nem megkérdőjelezhető szerződés, ez a magyar nemzeti érdek.

Másodsorban az elmúlt 5 évben volt az a gyakorlat, hogy olyan kérdéseket is megpróbáltak EU hatáskörbe vonni, amik egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak – rezsicsökkentés, bankadó, földvédelem, szerintem még a pálinka is ide tartozik – tehát van jó néhány olyan ügy ahol éppen a lopakodó szerződésmódosítás miatt bevett gyakorlattá vált az egyébként kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek brüsszeli megkérdőjelezése.

És egy erőteljes jelzést kellett adnunk a tekintetben, hogy ezt a gyakorlatot nem fogadjuk el, nem lehet folytatni és ki fogunk állni a magyar érdekek mellett. Na ezért van az, hogy én valójában nem egy személyről szavaztam, hanem az eddig kialakult gyakorlat megváltoztatása érdekében kellett egy erőteljes jelzést adnom, ezért ha egyedül kellett volna ezt elmondanom, akkor egyedül mondtam volna el.

K: Juncker személyével szembeni kritikáját is elmondta?

V: Nem, mert azzal kezdtem hogy Magyarország számára ez nem személyes kérdés

K: Nem is tekinti presztízsveszteségnek, hogy gyakorlatilag egyedül maradt Cameronnal az ellenzők között?

V: Sokfajta habitusú ember létezik, én amikor így szoktam maradni akkor azt nem úgy tekintem, hogy presztízsveszteség, hanem úgy, hogy kiálltam valami mellett ami ráadásul messze túlmutat a saját személyes érdekeinken, tehát még az Európai Néppárt érdekein is messze túlmutat, a magyar nemzeti érdekekért időnként úgy kell kiállni, hogy időnként van, hogy az ember egyedül marad. Van amikor ketten vagyunk, van amikor többségben, de az hogy mennyien vannak még velünk, az a kiállás értékét és szükségességét nem kérdőjelezheti meg, mert akkor a végén nem tudjuk képviselni a saját nemzeti érdekeinket.

K: És a magyar nemzeti érdeket most hogy lehet majd képviselni, milyen jövő vár rájuk így hogy Juncker lesz az elnök és Ön kisebbségben maradt?

V: Meg fogja érteni a magyar álláspontot

K: Fideszes képviselők hogyan fognak szavazni Junckerről Strasbourgban?

V: Titkos szavazással. Nekem van egy világos álláspontom hogy ebben a helyzetben mi a helyes magatartás, de minden képviselő egy titkos szavazatot fog leadni, hiszen maga az eljárás titkos, mert személyi kérdésről van szó

K: A változás iránti igényt mennyire sikerült érvényesíttetni az 5 éves stratégiai tervben?

V: Van benne jó néhány dolog, amiben sikerült. Ez talán egyébként fontosabb is, mint a Bizottság elnökéről szóló személyi döntés. Említek néhányat: egyértelműen elfogadták azt a korábban támadott gazdaságpolitikai elemet, hogy a munkát terhelő adókat csökkenteni kell, ez benne van a szövegben. Ezért korábban bennünket minden évben mikor értékelték a gazdaság teljesítményét, ezt kifogásolták.

Aztán benne van a versenyképes energia ár kérdése. Itt nekünk van egy radikális álláspontunk, amit azért néhányan osztanak, ha még nem is mindenki, hogy önmagában a piaci szabályozás nem cél. Abban hiszünk, hogy a piaci szabályozással együtt járó verseny az a fogyasztók számára jobb minőséget és olcsóbb árat eredményez, de ez bizonyos esetekben nincs így, mint például az energia, ezért ott meg kell fontolni, hogy ilyenkor mi a fontosabb, a szabályozás elvszerűsége, vagy  pedig a fogyasztók érdeke, hogy mennyit kell fizetniük a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen rezsiköltségek gyanánt. Úgyhogy úgy érzem, hogy itt is van egy elmozdulás.

Aztán van a migráció tekintetében, ugye mi egyértelműen azt mondjuk, hogy az Uniónak világossá kell tenni, hogy meg akarjuk állítani a migrációt, tehát mi a migrációt nem tartjuk menedzselendő, jól irányítandó folyamatnak, hanem le kell állítani. Ez ilyen nyersen nincsen benn a szövegben, de az benne van, hogy a migrációt sokkal jobban kell kezelni az uniónak, mint tette az elmúlt időszakban.

K: Mi a helyzet a költségvetési lazítás kérdésével?

V: Költségvetési lazításról nincsen szó – most szétfeszítené ez a téma ezt a rövid beszélgetést, amit Önökkel folytatok, de az idő nagy része erről a vitáról szólt. Én most magyar nemzeti érdekek szempontjából interpretáltam a történéséket, de ha az európai diskurzus nézőpontjából kellene beszámolnom Önöknek, akkor a legnagyobb vita azon volt, hogy lehet e rugalmasabbá tenni a szigorú pénzügyi szabályokat vagy nem, és ha lehet rugalmasabbá tenni, akkor ezt lehetővé teszi-e a már megkötött szerződések összessége, vagy új szerződésmódosításokra van szükség pénzügyi és stabilitási megállapodások tekintetében. A nagy vita déliek és északiak között erről a kérdésről zajlott.

K: És lehet?

V: Mi ezen a vitán kívül vagyunk, ugyanis Magyarország egy olyan válságkezelési modellt választott, amely radikálisan eltér mindenkiétől amit itt alkalmaznak. Úgy fogalmaznék, hogy a trojka, vagy az EU Bizottság és az IMF által javasolt válságkezelési modellt Magyarország nem használta. Mi egy más válságkezelési modellt használunk, amiben mi egyszerre teremtjük meg a pénzügyi fegyelmet és növeljük a foglalkoztatottságot, egyszerre van növekedés és szilárd államadóság csökkentés, költségvetési szinttartás, tehát mi egy más gazdaságpolitikai filozófiai és eszközrendszerrel kezeljük a magyar válságot, mint ahogy ez itt szokás, ezért az a vita, ami az itteni válságkezelésről szól, nem releváns Magyarországnak. Mi egy dolgot tudunk, nekünk az a jó, ha itt nem történik olyan változás, ami meggyengíti az Európai Unió pénzügyi stabilitását, mert az áttételesen kihat Magyarországra is, hiába folytatunk más gazdaságpolitikát, mint ők, mégis az itteni állapotok, különösen az export kapcsolatok okán, hatást gyakorolnak Magyarországra. Akármit is csinálnak ők, az mindegy nekünk, csak csinálják jól.

K: A kiszivárgott lengyel hangfelvételek bármilyen formában akár esetleg egy informális kávézás keretében Ön és Donald Tusk között szóba kerültek az elmúlt két napban?

V: Nem, de a magyar álláspont ebben világos, ezt a minisztereknek is elmondtam kormányülésen, tehát ha alkoholt iszunk, akkor nem beszélünk, ha beszélünk, nem iszunk alkoholt. Mert ha alkoholt iszunk, és beszélünk és felveszik, az maga a katasztrófa, ezt lehetőleg kerüljük el. 

Orbán Viktor sajtótájékoztatója az Európai állam és kormányfők informális ülése után (Nem hivatalos leirat)

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke sajtótájékoztatója az Európai állam és kormányfők informális ülése után

2014. március 6.

Orbán Viktor: Tisztelettel köszöntöm a sajtó képviselőit. A mai EU csúcs két tárgyalási szakaszból állt: először meghallgattuk Ukrajna miniszterelnökét és vele folytattunk egy tárgyalást, majd utána saját körben folytattuk a megbeszéléseket. 

A kiinduló pontja döntéseinknek az volt, hogy Ukrajna egy olyan ország amely csatlakozási igényt nyújtott be az EU-hoz és a Keleti Partnerség révén partner országa az EU-nak, ezért miután Ukrajna területi integritását érte agresszió, ezért az EU-nak válaszokat kell adnia erre a lépésre.

Innen indult a tárgyalás, és az Ukrán miniszterelnök kéréseket intézett hozzánk, amelyeket lényegében maradéktalanul teljesítettünk.

Ezek közül a legfontosabb, hogy Ukrajna azt kérte tőlünk, hogy az EU-val kötendő társulási megállapodást írjuk alá, ne várjuk meg vele a május 25.-én esedékes ukrán elnökválasztást, hanem azt megelőzően írjuk alá, azaz ne tegyük függővé az aláírást attól, hogy csak május 25.-én lesz új elnöke Ukrajnának. Azt is kérte, hogy válasszuk ketté a szerződés aláírását, a politikai részét írjuk alá minél hamarabb, a szabadkereskedelmi részre vonatkozóan azonban még legyenek tárgyalások, hiszen ott konkrét gazdasági tételeket kell tisztáznunk, konkrét tételekről kell megállapodnunk.

Ez a mai döntés, illetve tárgyalássorozat lényege.

A következő kérdés az volt, hogy miután Ukrajna kéréseit teljesítettük, tudunk-e tenni, és ha igen, mit, a helyzet megoldása érdekében.

Az Európai Tanács ma a tárgyalások mellet kötelezet el magát, és azt a döntés hoztuk, hogy egy kontakt csoportot állítunk fel. Ez egy korábbi kezdeményezés, amit most magáévá tett az EU azzal a kiegészítéssel, hogy ebben a kontakt csoportban, amelynek az a dolga hogy tárgyalási kapcsolatot hozzon létre Ukrajna és Oroszország között, ebben az EU elem erős legyen, illetve az EU intézményei meghatározó súllyal legyenek jelen, amiben meg is állapodtunk.

A harmadik fontos kérdés az volt, hogy diplomáciai akciókon túl tudunk e valami kézzelfoghatót is nyújtani az ukrán polgároknak. Fölvetettük többen is, magam is, hogy a vízummentes utazási rendszert kellene megadnunk az ukránoknak. A nehézségek, a technikai nehézségek ismertek, ez nem egyszerűen politikai szándék kérdése, hanem számos technikai feltételnek is teljesülnie kell, hogy bármely ország polgárai vízummentesen utazhassanak.

Ennek ellenére én személyesen is a gyors megadást és a lehető legyenszerűbb eljárási módot javasoltam, a szövegbe be is került egy erre vonatkozó utalás.

Fölmerült ezek után az, hogy az Egyesült Államok mai export szabályozási rendszere olyan, hogy export tilalom van a gázkihozatalra. Ennek azért van jelentősége, mert az Egyesült Államok rendelkezik már felesleggel a palagáz okán. Azt javasoltuk, hogy vessük fel az amerikaiaknak, hogy ezt az export korlátozást szüntessük meg, hiszen akkor tudjuk a kontinens gázfüggőségét csökkenteni Oroszországtól, ha egyébként új forrásokból is érkezik nagymennyiségű gáz az Európai kontinensre, és erre ma az USA alkalmas lehet.

Itt szeretném elmondani Önöknek, hogy egy új nap kel majd föl hamarosan a magyar energiagazdálkodás történetében, hiszen még ebben a hónapban át fogjuk adni a szlovák-magyar gázvezeték rendszert, aminek az a következménye, hogy Szlovákián keresztül föl Csehországig egy új gázvezeték rendszer nyílik meg, és a cseh rendszerben már nem orosz gáz van, hanem más forrásból származó gáz, leginkább északi. 

Következésképpen, ha átadjuk még ebben a hónapban ezt az új vezetéket, ami egyébként egyharmad részt magyar pénzből, egyharmad részben szlovák pénzből és egyharmadnyi EU pénzből valósul meg, akkor előáll az a helyzet, hogy Magyarország nem csak orosz gázt tud behozni a saját területére, gazdaságába.

Átadjuk, próbaüzem indul, teljes kapacitással pedig 2015 január elsejétől tud működni a rendszer, de a próbaüzem már ennek a hónapnak a végén megkezdődik. Persze némi kockázattal, de ha úgy adódna, hogy megszorulunk, akkor azonnal igénybe vehető, használható.

A szankciók kérdése - abban is egyetértés volt, hogy Oroszország nem maradhat megfelelő válasz nélkül, hiszen azt a lépést, hogy a Krím-félszigetet lényegében leválasztotta Ukrajnáról, azt a nemzetközi jog fényében csak agressziónak lehet minősíteni, és miután Ukrajna egy olyan ország, amely partnere az EU-nak, itt választ kell adni. 

Egy kifinomult szankciós rendszerről van szó, aminek az a lényege, hogy egy fokozatos rendszert léptettünk életbe. Az első lépéseket most meghoztuk, azaz felfüggesztjük Oroszországgal a tárgyalásokat a vízumkérdésekről, felfüggesztjük a tárgyalásokat az Új Megállapodásról, és felfüggesztjük a részvételünket, az EU intézmények részvételét, a G8-ak hamarosan esedékes csúcstalálkozóján. Ez az első szakasz, ez ma működésbe is lépett.

A második szakasz, hogy ha nincsenek tárgyalások, illetve értelmes, tehát rövid időhatáron belül nem nyugszik meg a helyzet, nincs „de-eszkaláció” – elnézést kérek a jóérzésű magyar polgároktól – tehát ha nincs de-eszkaláció, abban az esetben utazási korlátozások, vagyonbefagyasztás is számításba jöhet, valamint az EU-Orosz csúcsokat is törölhetjük.

És van egy harmadik szakasz, hogyha ezután is folytatódik Ukrajna destabilizációja, akkor olyan szankciókat kell bevezetni amelyek messze ható következményekkel járnak a gazdasági élet széles területein, azoknak konkrét megjelölése nélkül - bár sokat beszéltünk róla, de a szöveg még nem jelölte meg őket.

Ez jól mutatja, hogy az EU a végsőkig kitart azon álláspontja mellet, hogy nem szabad a politikai kérdéseket összekeverni a gazdasági kérdésekkel, és el kell különíteni a gazdasági együttműködést a politikai konfliktustól – ameddig lehet. De ha nem lehet, akkor a végén a két kérdéskör összeérhet, amit mindannyian szeretnénk elkerülni, és reméljük sikerülni is fog, ez annak a függvénye, hogy Oroszország és Ukrajna között megindulnak-e a helyzet rendezését célzó tárgyalások.

Szeretném megismételni, hogy a magyar érdek nem változott, továbbra is egy demokratikus, független, saját lábán álló Ukrajnában vagyunk érdekeltek, ahol az ott élő magyarok biztonságban lehetnek és biztonságban érezhetik magukat, ezért megismételtük, hogy a nyelvtörvény eltörlését nem fogadjuk el, illegitim döntésnek tartjuk, és elmondtuk, hogy meg fogjuk védeni az ukrajnai magyarok érdekeit.

Kérdés: Miniszterelnök úr, visszatérve a társulási szerződésre, ezt a kettéválasztást és politikai részt illetően jól értem, hogy a 28-ak megállapodtak abban, hogy mindenki alá fogja írni, vagy továbbra is nyitott még az, hogy egyes országok szeretnék kivárni a májusi választást? És ha volt döntés arról, hogy lehet aláírás, akkor van e valami menetrend?

OV: Menetrend nincsen, ezt Herman Van Rompuy úrra bíztuk, hogy a miniszterelnököket képviselje a folyamat előkészítésben. Voltak országok, amelyek azt az álláspontot képviselték, hogy meg kellene várni az ukrajnai elnökválasztást, azonban a vita végére minden ilyen ország megváltoztatta az álláspontját, és elfogadta, hogy az ukrán miniszterelnök kérésnek megfelelően a megállapodás politikai részét a választások előtt is mindenki kész aláírni.

Kérdés: A társulási és szabadkereskedelmi egyezmény szétválasztása újratárgyalást jelent-e, amitől eddig az EU elzárkózott?

Illetve, magyar részről a büntetőintézkedésekhez kapcsolódóan felmerült-e az hogy a paksi bővítésben az orosz részvételt felfüggesszük, a már megkötött megállapodás végrehajtását?

O.V.: ami az első kérdést illeti, a különválasztást az ukrán miniszterelnök kérte. A bizottság elnöke azt mondta, hogy miután az ukránok kérik, a bizottság hajlandó megfontolni, hogy különválasszuk, amitől eddig valóban elzárkóztunk. Az előkészítése ennek most is zajlik, hogy ez technikailag is megoldható legyen. De szeretném hangsúlyozni, hogy az ukrán miniszterelnök kérésére történik ez.

Semmilyen konkrét gazdasági beruházás fejlesztés nem került szóba, nem is kerülhetett, mert ez szuverén magyar döntés, még gazdasági területeknek is csak a megemlítésére volt példa, hogy mely területeken lehetne, ha összekapcsolódik a gazdasági és politikai szankciórendszer, de végül úgy döntöttünk, hogy még nem szükséges ezeket a területeket megnevezni.

Hiszen mindenkinek különböző területek különböző súlyt képviselnek a gazdaságában, van, akinek a fegyverkereskedelem fontos, van, akinek a pénzügyi befektetések kérdése, és van, akinek az energia. Mondjuk a volt szovjet birodalomhoz tartozó országoknak az energia, a briteknek a pénzügyi befektetés, a franciáknak meg a fegyverkereskedelem, mert, csakhogy a helyzetet teljes egészében lássuk, azért még vannak olyan országok, amik még most is, a konfliktus időszakában fegyvereket adnak el nagy mennyiségben Oroszországnak.

Ez jól mutatja, hogy milyen messze van még a gazdasági szankciók világa.

The 11th hour?

As reported by AFP and EurActiv among others, on Wednesday, like-minded countries sent a letter to Commissioner Borg in an attempt to stop the authorisation of GM 1057 at the eleventh hour.

They make reference to the well-known legal, political and scientific concerns as well as to the Commission's 1999 commitment not to go against predominant majorities in such cases. 

Fingers crossed that we won't have to keep our fingers crossed for the safety of our food chain...


---------------------------------------------

Brussels, 12th February 2014

Mr Tonio Borg

Commissioner

European Commission

Brussels

Dear Commissioner,

Yesterday’s discussion at the General Affairs Council on GMOs made clear that in the particular problem at hand, the extremely sensitive question of whether to authorise the genetically modified maize GM 1507, the solution is in the hands of the Commission. The Commission is still in position to withdraw its proposal.

An overwhelming majority of stakeholders, the European Parliament and Member States have repeatedly opposed the proposal. Yesterday, in particular, only 5 Member States supported it and 19 were against. That kind of an outcome would not yield approval under any other decision making procedure, amply underlining the validity and usefulness of the Commission’s 1999 pledge not to go against predominant majorities in such cases.

We are convinced that the Commission cannot ignore the legal, political and scientific concerns voiced by so many Member States and the general political landscape.

We are therefore confident that, by considering the horizontal impact of the issue, the Commission will withdraw the proposal.

  

Sincerely,

Sebastian Kurz

Federal Minister for European and International Affairs, Austria

Kristian VIGENIN

Minister of Foreign Affairs, Bulgaria

Ioannis KASOULIDES,

Minister of Foreign Affairs, Cyprus

Thierry REPENTIN

Minister for European Affairs, France

Enikő GYŐRI

Minister of State for European Affairs, Hungary

Enzo Moavero MILANESI

Minister for European Affairs, Italy

Edgars RINKEVICS

Minister of Foreign Affairs, Latvia

Vytautas Leškevičius,

Vice-minister of Foreign Affairs, Lithuania

Jean ASSELBORN

Minister of Foreign and European Affairs, Luxembourg

Piotr SERAFIN

Minister for European Affairs, Poland

Igor SENCAR,

State Secretary, Ministry of Foreign Affairs, Slovenia

Louis GRECH,

Deputy Prime Minister, Minister for European Affairs, Malta

A risk to fields and democracy

This is the text of an op-ed originally published by European Voice under http://www.europeanvoice.com/article/2014/february/a-risk-to-fields-and-democracy/79620.aspx until it was pulled down within an hour for editorial reasons.

In order to get its message accross, I set up this blog to publish it anyway.

(I am the spokesperson of the Hungarian Permanent Representation to the EU, based in Brussels.)

A risk to fields and democracy

By Enikő Győri  -  Tuesday, 11 February 2014
Procedural quirks and wider, systemic failures have pushed Europe dangerously close to authorising a genetically modified seed through the backdoor. Member states must restore proper democratic control of the authorisation procedure, or risk contributing to a bumper harvest for Eurosceptic parties in the European elections.

The European Union's Council of Ministers – the body that brings together the 28 member states of the EU – is set to vote on Tuesday (11 February) on a European Commission proposal to authorise a genetically modified maize crop, Pioneer 1507, on the EU market.

As it has been the case before with genetically modified organisms (GMOs), member states are divided, but a clear majority believe that its environmental and health implications have not been properly investigated and that the Commission should not have extended the scope of the original authorisation to new types of uses. Member states are further alarmed by the European Food Safety Authority's (EFSA) assessment that Pioneer 1507 may harm butterflies and other “non-target” insects, aggravated by the company's refusal to co-operate in mitigating the risks for these innocent bystanders.

Alas, under the arcane rules of the EU's committee system, originally devised to provide greater efficiency in decision-making on technical matters, the Commission can easily sidestep the concerns of member states – even in an issue as politically sensitive as this. For, unless a super-majority rallies against the proposal, the Council will be deemed to have had “no opinion” and the Commission will go ahead with the authorisation, reneging on its 1999 pledge never to go against the predominant majority in sensitive issues.

This procedure is wrong in itself and should be checked; on occasion, its execution has also been legally flawed. Only two months ago, the EU's General Court annulled another GMO authorisation because the Commission had “significantly failed to fulfil its procedural obligations”.

This time, Council should rise to the challenge. Given that the Commission made light of the precautionary principle enshrined in the EU Treaty, member states should reject the request for authorisation, rather than just keeping fingers crossed that nothing goes wrong in the food chain. Rejection is the right thing to do not only legally and morally but also politically: the European Parliament recently voted 385 to 201 against authorization, reflecting the views of 61% of Europeans who do not support GMO foods. The logic of subsidiarity and democratic control dictates that member states follow suit.

Furthermore, to avoid similar conundrums in the future, we must fix our authorisation procedure which is broken: EFSA routinely finds each and every notification scientifically sound even when studies point to significant risks; the Commission goes ahead with the authorisation proposals instead of stopping them and investigating those risks; and member states are deprived of their right to decide which environmental and health risks are acceptable to them and which aren't. With member states calling for restoring subsidiarity to its rightful place, it is high time to restart negotiations on modifying the authorisation directive in a way that provides the necessary flexibility to restrict or prohibit the cultivation of GMOs in their territories.

If we don't act now, it will be too late. Once the floodgates are opened, it is impossible to put the GMO genie back in the bottle. And if we allow a genetically modified seed to be authorised through the backdoor, it will damage the credibility and legitimacy of the entire European Union and risk contributing to a bumper harvest for EU sceptic parties at the May European elections.

Enikő Győri is Hungary's minister of state for European Union affairs.
© 2014 European Voice. All rights reserved.