2014. november 21., péntek

PM Orban calling for strong commission&president

Excerpts from the speech of Prime Minister Viktor Orbán delivered at the 4th meeting of the Hungarian Diaspora Council
20. November 2014, Budapest

One thing we can say, perhaps I should start with this [is] that in the Eastern neighbourhood of the EU, in Ukraine, there is a war-like situation, and this results in a  „cold peace” inside Europe.
I would like to make clear for all of you that we consistently stand by the territorial integrity and sovereignty of our Eastern neighbour. Not only because … there is one single anchor for us, namely international law … and we cannot lose this point of reference, and, consequently, we must stand by the Ukrainians, but there is also an element of national interest in there, not only an abstract respect for international law. [Averting a geopolitical situation in which there is no independent and sustainable] Ukraine between Hungary and Russia … is in the Hungarian national interest.  We do not deduce our interest from the American, or Russian, or even Ukrainian position … and the Hungarian interest is clearly a sustainable, sovereign and democratic Ukraine, that we hope can be home to the 200 thousand strong Hungarian ethnic minority there. A Ukraine that confers those rights on this community which can be expected from a country looking towards the West.
We need to pose the question: “what is the Hungarian interest?” and not „whose side should we take?” … Hence I suggest we remind ourselves that we are a member of NATO and we fulfilled our duty always without hesitation. We went to Afghanistan, which was not our war, but we went nevertheless because we decided that the US was the subject of a terrorist attack and it must be followed by an appropriate response.
… We went to Iraq as well … outside the NATO framework, because the US, which is our friend, asked that we take part in an international operation
Now things are happening here, in Central Europe, and hence we expect all our allies to represent the Hungarian position. Here, in Central Europe, is where we live, this is our life, our fate … we ask all our allies to help the Hungarian interest, just like we helped them in achieving their goals … For this we must define precisely what is the Hungarian geopolitical interest here in Central Europe [which] can be summed up in three words: peace, energy [security] and trade
Let me now say a few words on the situation within the EU … The [European] project seems to have come to a halt. I quote [from the UK PM article the other day]: „six years on from the financial crash that brought the world to its knees, red warning lights are once again flashing on the dashboard of the global economy” and „as I met world leaders at the G20 in Brisbane, the problems were plain to see. The eurozone is teetering on the brink of a possible third recession, with high unemployment, falling growth and the real risk of falling prices too.” So, this is not a Hungarian assessment, which malicious commentators often describe as EU-sceptic position. The HU position is not EU sceptic, but realist … Certain things flow from this assessment. The first and most important, is that we must reinforce our European institutions, because we won’t be able to avert the coming wave of recession banging on our door without strong European institutions. For that we need a strong Commission, and strong Commission President. The debates around the President are well known. This is the time when Hungary – irrespective of the fact that we did not support his election – must make clear that we need a strong and operational Commission, which cannot exists without a strong President. Juncker is our President, we must support his work, because otherwise we all – Hungarian economy included – will suffer serious losses

2014. október 1., szerda

Europe is Hungary’s only choice

Why Hungary wants to remain part of an integrated Europe, despite its treatment by the EU.

Hungary has been reprimanded by the European Commission on several occasions in recent weeks. Most recently, the Commission pronounced that Hungary should forgo €495 million in EU funds for meeting its budget-deficit targets via measures that it regarded unsustainable. Other member states, including the Spanish government, missed their targets altogether but escaped punishment.
Why has Hungary been singled out? Perhaps because of the tensions within the EU between ever closer political union and the notion of national sovereignty.
Many of the founders of the European project viewed nationalism as the cause of the world wars, and a hostility to nationalism has made some of Europe’s current political elite suspicious of the nation state. That suspicion is at times openly expressed and targeted at Hungary.
Hungary, though, believes it is possible to be a proud defender of the nation state and of the right to decide one’s own affairs, and, at the same time, to be an enthusiastic participant in Europe’s institutional and political life when it is in its interests to be so.
National identity is distinct from belligerent nationalism. Indeed, national sentiment is the pre-condition of our independence. Without national sentiment, it is difficult to maintain the democratic process and the rule of law: both depend upon people recognising their togetherness and their duties to each other. In particular, after the collapse of communism, the peoples of central Europe have needed a chance to redefine their identities.
That is why, in 2010, Hungarians voted for a centre-right government and gave it a mandate to produce a new constitution establishing Hungary’s identity and independence.
There is a threat of belligerent nationalism in Hungary, expressed in parliament through the Jobbik Party. But, in Fidesz, Hungary has a governing party that can combine national identity with an allegiance to a liberal jurisdiction and a rule of law that offers constitutional protection to all ethnic, religious and linguistic groups.
We therefore make no apologies for our strong attachment to national sentiment. But, at the same time, we will remain a dedicated and active member of the EU, and for the following very good reasons.
First and foremost, we have no geopolitical alternative. We experienced decades of subjugation. So, when asked whether Hungary should remain part of an integrated Europe, the question we implicitly ask ourselves is: “would it be better once again to be part of the Russian sphere of political, economic and cultural influence?”
As a result, there is no real cleavage in Hungarian politics over EU membership. Only Jobbik has begun to articulate an anti-EU position. In fact, support for membership is one of very few issues that have consistently enjoyed genuine cross-party support.
Secondly, membership serves Hungary’s national interests. Within Hungary, it is widely acknowledged that the tragic consequences for central Europe of the world wars can be fully and finally resolved only within a common European political framework.
Thirdly, EU funds remain crucial to our economic development. Hungary’s farmers, builders and researchers rely heavily on the EU’s support. EU-funded projects contribute to the modernisation of our public administration, and speed up the inclusion into society of minorities and marginalised groups. These are reasons why this government stresses the need to accelerate implementation of EU-backed projects.
Fourth, the advantages of being part of the decision-making process are immeasurable. During the communist era, Hungary had the misfortune of being decided for; now, we have a say in international decisions.
We are a proud people. We believe that, just as Europe is an asset to us, so we are an asset to Europe. In many fields of artistic and intellectual endeavour we have made a disproportionately large contribution.
Hence our indignation when European institutions retail some of the left’s lies and exaggerations. We are not happy with the increasing tendency towards standardisation within the EU. Nor are we happy with the double standards exemplified by European commissioners who criticise our democratic practices while remaining far removed from European voters themselves.
But our calculation is clear: we have our frustrations, but we remain committed to the values and goals of an integrated Europe.
Tibor Navracsics is Hungary’s deputy prime minister.

Methodical minister

Tibor Navracsics, Hungary’s deputy prime minister, has been rewarded for his loyalty.

Loyal, methodical and almost always punctual, Tibor Navracsics, Hungary’s deputy prime minister, was hailed on his appointment last year as a competent administrator and adept technocrat who would ensure the smooth implementation of a radical government programme.
It was a sign of the confidence placed in him by Viktor Orbán, the prime minister, that Navracsics was given a vast portfolio, combining elements of the old justice ministry and prime minister’s office, was also entrusted with civil-service reform and government communication. It was said that Orbán had learned during his previous stint in office, between 1998 and 2002, that his own strengths were as a strategic thinker and leader. Navracsics, sitting at the apex of government in his ministry for public administration and justice, was to take care of the day-to-day operation of government, leaving the prime minister to do what he does best.
The appointment was a huge coup for a man who joined Orbán’s Fidesz party long after it first took shape in the late 1980s as an almost counter-cultural student opposition group centred in a university dormitory. It was a mark not just of Navracsics’s standing, but also of changes in the party’s politics and in its praetorian guard. Other than Orbán, few of the original dissidents have a central role in the current government: several have been dispatched to the European Parliament, another serves on the constitutional court.
Navracsics’s rise through the ranks since he joined Fidesz in 1994 has been unbroken, but it owes much to the ruptures caused by a sequence of catastrophic defeats for the party. He was brought into the party by János Áder, a party founder who is now an MEP, to help identify the causes of the party’s unexpected rout in the 1994 elections. When Orbán took office in 1998, the young political scientist became the prime minister’s press chief. After Fidesz unexpectedly lost the 2002 elections, his unflappable, methodical style once again made him the natural choice to analyse the causes of Fidesz’s defeat, and Orbán made him his chief of staff. When Fidesz once again lost, unexpectedly, to a resurgent Socialist Party in 2006, he was made head of Fidesz’s parliamentary group, becoming the face of the party during its increasingly rancorous campaign against Ferenc Gyurcsány’s Socialist government.
“In 2006, I was the only one who wanted the job,” he recalls of the moment of unrelieved gloom for a party that had, once again, snatched defeat from the jaws of victory. That willingness to step into the breach turned Navracsics from a backroom player into a politician with a national profile.
The son of a teacher and a librarian, Navracsics was born in the western city of Veszprém in 1966. His family was apolitical. “It may seem strange today, but that was normal in the [János] Kádár era,” he says of the period between the 1956 revolution and the collapse of communism in eastern Europe. A self-professed moderate, he attributes a carefully cultivated non-confrontational style and his belief in a “civic Hungary with a strong middle class and market economy” to the influence of his staid but pretty hometown, an ancient and prosperous city near the shores of Lake Balaton. “Western Hungary has always been less radical than the east,” he says, adding that the populist, conservative party that Fidesz became from the mid-1990s onwards was more appealing to him than the liberal student movement was at its inception.
It was while studying law in Budapest in the late 1980s that he first came into contact with Orbán and Fidesz. “It was partly a generational thing, and that they were from the provinces too. They were the most appealing party for me at the time,” he says. “But they were doing very well without me, and I didn’t think I had anything extra to bring to the table.” Already a politics junkie, he busied himself sampling the many new political groupings that were emerging during the “exciting time of the regime change”. Acquaintances from that era remember him leafleting enthusiastically for a Trotskyite cell, though he says it was just one of many different political groupings at the time.
“I read all the samizdat,” he says, describing the development of his political convictions. “I knew about the UK Conservatives and the German Christian Democrats.”



1966: Born, Veszprém

1985-90: Studied law in Budapest

1990-92: Legal work at Veszprém City Court

1993: Civil servant at Veszprém County Council

1993-97: Assistant professor in political science, Budapest University of Economics

1996: Visiting scholar, University of Sussex

1997-: Lecturer, then professor in political science, ELTE University, Budapest

1998-2002: Press officer, Fidesz

1999: Doctorate in political science

2002-03: Head of Fidesz’s political analysis department

2006:        Elected to parliament
2006-10:   Leader of Fidesz parliamentary group
2010-:       Deputy prime minister, minister of public administration and justice
He was briefly a judge, but soon returned to teach political science in Budapest, spending a year at the UK’s University of Sussex in what he describes as a formative encounter with Anglo-Saxon political thinking. Famously popular with his students in Budapest, many of whom now work for him in government, he taught right up until his appointment as a minister.
He is widely regarded as a well-briefed technocrat, able to prepare himself for a meeting during a short car journey. His excellent English and businesslike tones have made him popular abroad. But he showed a more pugnacious face as parliamentary leader. For several years after Gyurcsány’s admission that his party had lied about the state of the economy to win the 2006 elections, Fidesz MPs would leave the parliamentary chamber whenever the prime minister spoke, leaving only Navracsics there alone to respond: it was his searing attacks on the government that sealed his reputation as a loyal and effective political operator. But the clashes were often absurdly personal and bitter: when Gyurcsány’s wife implied that the anger was theatrical, recalling that Navracsics had once dined at their house, Navracsics responded with a blog post describing the prime minister as a “poor host” and an “aggressive” personality.
“It was a very confrontational period, and Gyurcsány himself was very confrontational,” Navracsics says of that time.
Despite the steady hand that Navracsics is famed for, Fidesz’s year in office has been stormy, with clashes over windfall taxes on multinationals and, most recently, with the European Commission over the media law. “Of course there are things we could have done more elegantly,” he says, “but cabinet loyalty prevents me from being specific.”
His rise to date may have seemed effortless, but he is adamant that he will not try to take the final step to the top job. “Politicians burn out, and my colleagues will tell me when that happens. When it comes, I’ll go back to the university.”

2014. szeptember 15., hétfő

Another way of looking at gas storage levels in Europe

With various operators reporting lower gas supply levels from Gazprom and against the backdrop of the Ukraine standoff, gas storage facilities and their storage levels became the focus of media attention, and rightly so.

The importance of gas storage is obvious - with falling imports (whatever the reason), gas needs must be met either from increased production or by reaching for previously stored "backups".

Gas Infrastructure Europe provides a handy table on gas storage levels here and I have reason to believe that most journalists reach for this resource when writing their reports, such as this one in the Wall Street Journal. (paywall)

While it's a good starting point, I have a major problem with it, because it merely looks at how much gas storage tanks are filled up, and completely disregards their relation to gas consumption. My country, Hungary, is a case in pont - report after report shows Hungary with a meagre fifty-some percentage storage level, which is indeed worst in class.

However, this doesn't mean that Hungary is waiting for the coming winter with shields down, far from it. It is because Hungary invested massively in energy security in the past few years, creating, on the one hand, the EU's 4th largest gas storage capacity, and building, on the other hand, interconnectors with our neighbours in key directions.

This mega-storage capacity means that we can store much more in relation to our gas needs than most other countries, hence the lower figure for storage levels.

To put this into perspective, I created the table below based on open source data that shows that in relation to gas needs, Hungary is actually the 4th best prepared country in the EU. It also shows the Netherlands as the "worst prepared", even though their storage tanks are 98% filled, but then again, they are also a special case, with large natural reserves to rely on.

Stored gas % Full Stored/Consumption
Latvia* 1.775 77,2 120%
Austria 4.435 94,8 52%
Slovakia 2.983 93,6 51%
Czech Republic 3.225 98,6 38%
Hungary 3.622 58,7 38%
Baltics* 1.775 77,2 32%
Denmark 941 94,6 25%
France 10.865 90,9 25%
Germany 20.069 91,9 23%
Italy 15.459 93,4 22%
Romania 2.500 - 19%
Croatia 461 83,5 14%
Poland 2.515 99,6 14%
Bulgaria 418 76,0 14%
Spain 2.234 100,0 7%
UK 4.461 97,3 6%
Belgium 730 98,6 4%
Portugal 178 74,5 4%
Netherlands 500 98,1 1%
*Latvian storage facilities store gas for the three Baltic states
Ammounts in million cubic meters
Consumption: (2013 where available, 2012 otherwise)
Storage: (14/09/2014)

2014. június 27., péntek

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Európai Tanács utáni sajtótájékoztatójának leirata
2014. június 27., Brüsszel

K: Volt egy 26-2-es szavazás, ha jogilag nem is, de politikailag befolyásolja-e a döntés értékét, súlyát?
V: Először is az önmagában az mindig kicsit furcsa, ha azon kell gondolkozni egy demokráciában, hogy egy szavazás ténye hogyan értékelendő. Egy demokráciában, ha vita van, márpedig itt vita volt, a dolgokat el kell valahogy dönteni, és a fejeket nem belyuggatjuk, mint régen a háborúkban, hanem megszámoljuk. Megszámoltuk és 26-2-t találtunk. Szerintem ez egy normális eljárásrend, hogy ha nincs egyetértés.
A magyar álláspontot egyébként nem befolyásolták a számarányok, mert elvi álláspontot képviseltünk, tehát ha egyedül kellett volna szavaznunk, akkor is így szavaztunk volna, mert azt gondolom, hogy Magyarországnak világos és erős jelzést kell adnia abból a szempontból, hogy mi nem járulunk hozzá, hogy az folytatódjon, ami az elmúlt 5 évben itt általános volt. Nem járulunk hozzá ahhoz, hogy a konszenzusra való törekvés egyébként dicséretes szándékával időnként átlépjük az alapszerződés kereteit. Ezt el is mondtam a hozzászólásomban. Ha úgy érezzük, hogy a keretek szűkek, az alapszerződés nem ad elegendő mozgásteret és új szabályokra van szükségünk, akkor vessük fel a kérdést, Magyarország erre készen áll, akkor vitassuk meg és módosítsuk az alapszerződést. De az legyen transzparens, demokratikus, előkészített és megfontolt. Ne pedig esetről esetre térjünk el értelmezésekkel az alapszerződés tényleges szándékaitól.
A második dolog, ami miatt nekünk ez fontos az az, hogy az alapszerződés betartása mindig a kisebbek érdeke. A nagyok puszta erejüknél fogva is képesek az érdekeiket érvényesíteni, a magunkfajta közepesek vagy a nálunk kisebbek, azok rászorulnak arra, hogy a jog erejével védjék a saját érdekeiket, ahhoz pedig biztos jogi háttér szükséges. Vagyis egy stabil nem megkérdőjelezhető szerződés, ez a magyar nemzeti érdek.
Másodsorban az elmúlt 5 évben volt az a gyakorlat, hogy olyan kérdéseket is megpróbáltak EU hatáskörbe vonni, amik egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak – rezsicsökkentés, bankadó, földvédelem, szerintem még a pálinka is ide tartozik – tehát van jó néhány olyan ügy ahol éppen a lopakodó szerződésmódosítás miatt bevett gyakorlattá vált az egyébként kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek brüsszeli megkérdőjelezése.
És egy erőteljes jelzést kellett adnunk a tekintetben, hogy ezt a gyakorlatot nem fogadjuk el, nem lehet folytatni és ki fogunk állni a magyar érdekek mellett. Na ezért van az, hogy én valójában nem egy személyről szavaztam, hanem az eddig kialakult gyakorlat megváltoztatása érdekében kellett egy erőteljes jelzést adnom, ezért ha egyedül kellett volna ezt elmondanom, akkor egyedül mondtam volna el.
K: Juncker személyével szembeni kritikáját is elmondta?
V: Nem, mert azzal kezdtem hogy Magyarország számára ez nem személyes kérdés
K: Nem is tekinti presztízsveszteségnek, hogy gyakorlatilag egyedül maradt Cameronnal az ellenzők között?
V: Sokfajta habitusú ember létezik, én amikor így szoktam maradni akkor azt nem úgy tekintem, hogy presztízsveszteség, hanem úgy, hogy kiálltam valami mellett ami ráadásul messze túlmutat a saját személyes érdekeinken, tehát még az Európai Néppárt érdekein is messze túlmutat, a magyar nemzeti érdekekért időnként úgy kell kiállni, hogy időnként van, hogy az ember egyedül marad. Van amikor ketten vagyunk, van amikor többségben, de az hogy mennyien vannak még velünk, az a kiállás értékét és szükségességét nem kérdőjelezheti meg, mert akkor a végén nem tudjuk képviselni a saját nemzeti érdekeinket.
K: És a magyar nemzeti érdeket most hogy lehet majd képviselni, milyen jövő vár rájuk így hogy Juncker lesz az elnök és Ön kisebbségben maradt?
V: Meg fogja érteni a magyar álláspontot
K: Fideszes képviselők hogyan fognak szavazni Junckerről Strasbourgban?
V: Titkos szavazással. Nekem van egy világos álláspontom hogy ebben a helyzetben mi a helyes magatartás, de minden képviselő egy titkos szavazatot fog leadni, hiszen maga az eljárás titkos, mert személyi kérdésről van szó
K: A változás iránti igényt mennyire sikerült érvényesíttetni az 5 éves stratégiai tervben?
V: Van benne jó néhány dolog, amiben sikerült. Ez talán egyébként fontosabb is, mint a Bizottság elnökéről szóló személyi döntés. Említek néhányat: egyértelműen elfogadták azt a korábban támadott gazdaságpolitikai elemet, hogy a munkát terhelő adókat csökkenteni kell, ez benne van a szövegben. Ezért korábban bennünket minden évben mikor értékelték a gazdaság teljesítményét, ezt kifogásolták.
Aztán benne van a versenyképes energia ár kérdése. Itt nekünk van egy radikális álláspontunk, amit azért néhányan osztanak, ha még nem is mindenki, hogy önmagában a piaci szabályozás nem cél. Abban hiszünk, hogy a piaci szabályozással együtt járó verseny az a fogyasztók számára jobb minőséget és olcsóbb árat eredményez, de ez bizonyos esetekben nincs így, mint például az energia, ezért ott meg kell fontolni, hogy ilyenkor mi a fontosabb, a szabályozás elvszerűsége, vagy  pedig a fogyasztók érdeke, hogy mennyit kell fizetniük a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen rezsiköltségek gyanánt. Úgyhogy úgy érzem, hogy itt is van egy elmozdulás.
Aztán van a migráció tekintetében, ugye mi egyértelműen azt mondjuk, hogy az Uniónak világossá kell tenni, hogy meg akarjuk állítani a migrációt, tehát mi a migrációt nem tartjuk menedzselendő, jól irányítandó folyamatnak, hanem le kell állítani. Ez ilyen nyersen nincsen benn a szövegben, de az benne van, hogy a migrációt sokkal jobban kell kezelni az uniónak, mint tette az elmúlt időszakban.
K: Mi a helyzet a költségvetési lazítás kérdésével?
V: Költségvetési lazításról nincsen szó – most szétfeszítené ez a téma ezt a rövid beszélgetést, amit Önökkel folytatok, de az idő nagy része erről a vitáról szólt. Én most magyar nemzeti érdekek szempontjából interpretáltam a történéséket, de ha az európai diskurzus nézőpontjából kellene beszámolnom Önöknek, akkor a legnagyobb vita azon volt, hogy lehet e rugalmasabbá tenni a szigorú pénzügyi szabályokat vagy nem, és ha lehet rugalmasabbá tenni, akkor ezt lehetővé teszi-e a már megkötött szerződések összessége, vagy új szerződésmódosításokra van szükség pénzügyi és stabilitási megállapodások tekintetében. A nagy vita déliek és északiak között erről a kérdésről zajlott.
K: És lehet?
V: Mi ezen a vitán kívül vagyunk, ugyanis Magyarország egy olyan válságkezelési modellt választott, amely radikálisan eltér mindenkiétől amit itt alkalmaznak. Úgy fogalmaznék, hogy a trojka, vagy az EU Bizottság és az IMF által javasolt válságkezelési modellt Magyarország nem használta. Mi egy más válságkezelési modellt használunk, amiben mi egyszerre teremtjük meg a pénzügyi fegyelmet és növeljük a foglalkoztatottságot, egyszerre van növekedés és szilárd államadóság csökkentés, költségvetési szinttartás, tehát mi egy más gazdaságpolitikai filozófiai és eszközrendszerrel kezeljük a magyar válságot, mint ahogy ez itt szokás, ezért az a vita, ami az itteni válságkezelésről szól, nem releváns Magyarországnak. Mi egy dolgot tudunk, nekünk az a jó, ha itt nem történik olyan változás, ami meggyengíti az Európai Unió pénzügyi stabilitását, mert az áttételesen kihat Magyarországra is, hiába folytatunk más gazdaságpolitikát, mint ők, mégis az itteni állapotok, különösen az export kapcsolatok okán, hatást gyakorolnak Magyarországra. Akármit is csinálnak ők, az mindegy nekünk, csak csinálják jól.
K: A kiszivárgott lengyel hangfelvételek bármilyen formában akár esetleg egy informális kávézás keretében Ön és Donald Tusk között szóba kerültek az elmúlt két napban?

V: Nem, de a magyar álláspont ebben világos, ezt a minisztereknek is elmondtam kormányülésen, tehát ha alkoholt iszunk, akkor nem beszélünk, ha beszélünk, nem iszunk alkoholt. Mert ha alkoholt iszunk, és beszélünk és felveszik, az maga a katasztrófa, ezt lehetőleg kerüljük el. 

2014. március 6., csütörtök

Orbán Viktor sajtótájékoztatója az Európai állam és kormányfők informális ülése után (Nem hivatalos leirat)

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke sajtótájékoztatója az Európai állam és kormányfők informális ülése után
2014. március 6.

Orbán Viktor: Tisztelettel köszöntöm a sajtó képviselőit. A mai EU csúcs két tárgyalási szakaszból állt: először meghallgattuk Ukrajna miniszterelnökét és vele folytattunk egy tárgyalást, majd utána saját körben folytattuk a megbeszéléseket. 
A kiinduló pontja döntéseinknek az volt, hogy Ukrajna egy olyan ország amely csatlakozási igényt nyújtott be az EU-hoz és a Keleti Partnerség révén partner országa az EU-nak, ezért miután Ukrajna területi integritását érte agresszió, ezért az EU-nak válaszokat kell adnia erre a lépésre.

Innen indult a tárgyalás, és az Ukrán miniszterelnök kéréseket intézett hozzánk, amelyeket lényegében maradéktalanul teljesítettünk.

Ezek közül a legfontosabb, hogy Ukrajna azt kérte tőlünk, hogy az EU-val kötendő társulási megállapodást írjuk alá, ne várjuk meg vele a május 25.-én esedékes ukrán elnökválasztást, hanem azt megelőzően írjuk alá, azaz ne tegyük függővé az aláírást attól, hogy csak május 25.-én lesz új elnöke Ukrajnának. Azt is kérte, hogy válasszuk ketté a szerződés aláírását, a politikai részét írjuk alá minél hamarabb, a szabadkereskedelmi részre vonatkozóan azonban még legyenek tárgyalások, hiszen ott konkrét gazdasági tételeket kell tisztáznunk, konkrét tételekről kell megállapodnunk.

Ez a mai döntés, illetve tárgyalássorozat lényege.

A következő kérdés az volt, hogy miután Ukrajna kéréseit teljesítettük, tudunk-e tenni, és ha igen, mit, a helyzet megoldása érdekében.

Az Európai Tanács ma a tárgyalások mellet kötelezet el magát, és azt a döntés hoztuk, hogy egy kontakt csoportot állítunk fel. Ez egy korábbi kezdeményezés, amit most magáévá tett az EU azzal a kiegészítéssel, hogy ebben a kontakt csoportban, amelynek az a dolga hogy tárgyalási kapcsolatot hozzon létre Ukrajna és Oroszország között, ebben az EU elem erős legyen, illetve az EU intézményei meghatározó súllyal legyenek jelen, amiben meg is állapodtunk.

A harmadik fontos kérdés az volt, hogy diplomáciai akciókon túl tudunk e valami kézzelfoghatót is nyújtani az ukrán polgároknak. Fölvetettük többen is, magam is, hogy a vízummentes utazási rendszert kellene megadnunk az ukránoknak. A nehézségek, a technikai nehézségek ismertek, ez nem egyszerűen politikai szándék kérdése, hanem számos technikai feltételnek is teljesülnie kell, hogy bármely ország polgárai vízummentesen utazhassanak.

Ennek ellenére én személyesen is a gyors megadást és a lehető legyenszerűbb eljárási módot javasoltam, a szövegbe be is került egy erre vonatkozó utalás.

Fölmerült ezek után az, hogy az Egyesült Államok mai export szabályozási rendszere olyan, hogy export tilalom van a gázkihozatalra. Ennek azért van jelentősége, mert az Egyesült Államok rendelkezik már felesleggel a palagáz okán. Azt javasoltuk, hogy vessük fel az amerikaiaknak, hogy ezt az export korlátozást szüntessük meg, hiszen akkor tudjuk a kontinens gázfüggőségét csökkenteni Oroszországtól, ha egyébként új forrásokból is érkezik nagymennyiségű gáz az Európai kontinensre, és erre ma az USA alkalmas lehet.

Itt szeretném elmondani Önöknek, hogy egy új nap kel majd föl hamarosan a magyar energiagazdálkodás történetében, hiszen még ebben a hónapban át fogjuk adni a szlovák-magyar gázvezeték rendszert, aminek az a következménye, hogy Szlovákián keresztül föl Csehországig egy új gázvezeték rendszer nyílik meg, és a cseh rendszerben már nem orosz gáz van, hanem más forrásból származó gáz, leginkább északi. 

Következésképpen, ha átadjuk még ebben a hónapban ezt az új vezetéket, ami egyébként egyharmad részt magyar pénzből, egyharmad részben szlovák pénzből és egyharmadnyi EU pénzből valósul meg, akkor előáll az a helyzet, hogy Magyarország nem csak orosz gázt tud behozni a saját területére, gazdaságába.
Átadjuk, próbaüzem indul, teljes kapacitással pedig 2015 január elsejétől tud működni a rendszer, de a próbaüzem már ennek a hónapnak a végén megkezdődik. Persze némi kockázattal, de ha úgy adódna, hogy megszorulunk, akkor azonnal igénybe vehető, használható.

A szankciók kérdése - abban is egyetértés volt, hogy Oroszország nem maradhat megfelelő válasz nélkül, hiszen azt a lépést, hogy a Krím-félszigetet lényegében leválasztotta Ukrajnáról, azt a nemzetközi jog fényében csak agressziónak lehet minősíteni, és miután Ukrajna egy olyan ország, amely partnere az EU-nak, itt választ kell adni. 

Egy kifinomult szankciós rendszerről van szó, aminek az a lényege, hogy egy fokozatos rendszert léptettünk életbe. Az első lépéseket most meghoztuk, azaz felfüggesztjük Oroszországgal a tárgyalásokat a vízumkérdésekről, felfüggesztjük a tárgyalásokat az Új Megállapodásról, és felfüggesztjük a részvételünket, az EU intézmények részvételét, a G8-ak hamarosan esedékes csúcstalálkozóján. Ez az első szakasz, ez ma működésbe is lépett.

A második szakasz, hogy ha nincsenek tárgyalások, illetve értelmes, tehát rövid időhatáron belül nem nyugszik meg a helyzet, nincs „de-eszkaláció” – elnézést kérek a jóérzésű magyar polgároktól – tehát ha nincs de-eszkaláció, abban az esetben utazási korlátozások, vagyonbefagyasztás is számításba jöhet, valamint az EU-Orosz csúcsokat is törölhetjük.

És van egy harmadik szakasz, hogyha ezután is folytatódik Ukrajna destabilizációja, akkor olyan szankciókat kell bevezetni amelyek messze ható következményekkel járnak a gazdasági élet széles területein, azoknak konkrét megjelölése nélkül - bár sokat beszéltünk róla, de a szöveg még nem jelölte meg őket.

Ez jól mutatja, hogy az EU a végsőkig kitart azon álláspontja mellet, hogy nem szabad a politikai kérdéseket összekeverni a gazdasági kérdésekkel, és el kell különíteni a gazdasági együttműködést a politikai konfliktustól – ameddig lehet. De ha nem lehet, akkor a végén a két kérdéskör összeérhet, amit mindannyian szeretnénk elkerülni, és reméljük sikerülni is fog, ez annak a függvénye, hogy Oroszország és Ukrajna között megindulnak-e a helyzet rendezését célzó tárgyalások.

Szeretném megismételni, hogy a magyar érdek nem változott, továbbra is egy demokratikus, független, saját lábán álló Ukrajnában vagyunk érdekeltek, ahol az ott élő magyarok biztonságban lehetnek és biztonságban érezhetik magukat, ezért megismételtük, hogy a nyelvtörvény eltörlését nem fogadjuk el, illegitim döntésnek tartjuk, és elmondtuk, hogy meg fogjuk védeni az ukrajnai magyarok érdekeit.

Kérdés: Miniszterelnök úr, visszatérve a társulási szerződésre, ezt a kettéválasztást és politikai részt illetően jól értem, hogy a 28-ak megállapodtak abban, hogy mindenki alá fogja írni, vagy továbbra is nyitott még az, hogy egyes országok szeretnék kivárni a májusi választást? És ha volt döntés arról, hogy lehet aláírás, akkor van e valami menetrend?
OV: Menetrend nincsen, ezt Herman Van Rompuy úrra bíztuk, hogy a miniszterelnököket képviselje a folyamat előkészítésben. Voltak országok, amelyek azt az álláspontot képviselték, hogy meg kellene várni az ukrajnai elnökválasztást, azonban a vita végére minden ilyen ország megváltoztatta az álláspontját, és elfogadta, hogy az ukrán miniszterelnök kérésnek megfelelően a megállapodás politikai részét a választások előtt is mindenki kész aláírni.

Kérdés: A társulási és szabadkereskedelmi egyezmény szétválasztása újratárgyalást jelent-e, amitől eddig az EU elzárkózott?
Illetve, magyar részről a büntetőintézkedésekhez kapcsolódóan felmerült-e az hogy a paksi bővítésben az orosz részvételt felfüggesszük, a már megkötött megállapodás végrehajtását?
O.V.: ami az első kérdést illeti, a különválasztást az ukrán miniszterelnök kérte. A bizottság elnöke azt mondta, hogy miután az ukránok kérik, a bizottság hajlandó megfontolni, hogy különválasszuk, amitől eddig valóban elzárkóztunk. Az előkészítése ennek most is zajlik, hogy ez technikailag is megoldható legyen. De szeretném hangsúlyozni, hogy az ukrán miniszterelnök kérésére történik ez.
Semmilyen konkrét gazdasági beruházás fejlesztés nem került szóba, nem is kerülhetett, mert ez szuverén magyar döntés, még gazdasági területeknek is csak a megemlítésére volt példa, hogy mely területeken lehetne, ha összekapcsolódik a gazdasági és politikai szankciórendszer, de végül úgy döntöttünk, hogy még nem szükséges ezeket a területeket megnevezni.
Hiszen mindenkinek különböző területek különböző súlyt képviselnek a gazdaságában, van, akinek a fegyverkereskedelem fontos, van, akinek a pénzügyi befektetések kérdése, és van, akinek az energia. Mondjuk a volt szovjet birodalomhoz tartozó országoknak az energia, a briteknek a pénzügyi befektetés, a franciáknak meg a fegyverkereskedelem, mert, csakhogy a helyzetet teljes egészében lássuk, azért még vannak olyan országok, amik még most is, a konfliktus időszakában fegyvereket adnak el nagy mennyiségben Oroszországnak.

Ez jól mutatja, hogy milyen messze van még a gazdasági szankciók világa.

2014. február 13., csütörtök

The 11th hour?

As reported by AFP and EurActiv among others, on Wednesday, like-minded countries sent a letter to Commissioner Borg in an attempt to stop the authorisation of GM 1057 at the eleventh hour.

They make reference to the well-known legal, political and scientific concerns as well as to the Commission's 1999 commitment not to go against predominant majorities in such cases. 

Fingers crossed that we won't have to keep our fingers crossed for the safety of our food chain...


Brussels, 12th February 2014

Mr Tonio Borg
European Commission

Dear Commissioner,

Yesterday’s discussion at the General Affairs Council on GMOs made clear that in the particular problem at hand, the extremely sensitive question of whether to authorise the genetically modified maize GM 1507, the solution is in the hands of the Commission. The Commission is still in position to withdraw its proposal.

An overwhelming majority of stakeholders, the European Parliament and Member States have repeatedly opposed the proposal. Yesterday, in particular, only 5 Member States supported it and 19 were against. That kind of an outcome would not yield approval under any other decision making procedure, amply underlining the validity and usefulness of the Commission’s 1999 pledge not to go against predominant majorities in such cases.

We are convinced that the Commission cannot ignore the legal, political and scientific concerns voiced by so many Member States and the general political landscape.

We are therefore confident that, by considering the horizontal impact of the issue, the Commission will withdraw the proposal.


Sebastian Kurz
Federal Minister for European and International Affairs, Austria

Kristian VIGENIN
Minister of Foreign Affairs, Bulgaria

Minister of Foreign Affairs, Cyprus

Minister for European Affairs, France

Minister of State for European Affairs, Hungary

Enzo Moavero MILANESI
Minister for European Affairs, Italy

Minister of Foreign Affairs, Latvia

Vytautas Leškevičius,
Vice-minister of Foreign Affairs, Lithuania

Minister of Foreign and European Affairs, Luxembourg

Minister for European Affairs, Poland

State Secretary, Ministry of Foreign Affairs, Slovenia

Louis GRECH,
Deputy Prime Minister, Minister for European Affairs, Malta

2014. február 11., kedd

A risk to fields and democracy

This is the text of an op-ed originally published by European Voice under http://www.europeanvoice.com/article/2014/february/a-risk-to-fields-and-democracy/79620.aspx until it was pulled down within an hour for editorial reasons.

In order to get its message accross, I set up this blog to publish it anyway.

(I am the spokesperson of the Hungarian Permanent Representation to the EU, based in Brussels.)

A risk to fields and democracy

By Enikő Győri  -  Tuesday, 11 February 2014
Procedural quirks and wider, systemic failures have pushed Europe dangerously close to authorising a genetically modified seed through the backdoor. Member states must restore proper democratic control of the authorisation procedure, or risk contributing to a bumper harvest for Eurosceptic parties in the European elections.

The European Union's Council of Ministers – the body that brings together the 28 member states of the EU – is set to vote on Tuesday (11 February) on a European Commission proposal to authorise a genetically modified maize crop, Pioneer 1507, on the EU market.

As it has been the case before with genetically modified organisms (GMOs), member states are divided, but a clear majority believe that its environmental and health implications have not been properly investigated and that the Commission should not have extended the scope of the original authorisation to new types of uses. Member states are further alarmed by the European Food Safety Authority's (EFSA) assessment that Pioneer 1507 may harm butterflies and other “non-target” insects, aggravated by the company's refusal to co-operate in mitigating the risks for these innocent bystanders.

Alas, under the arcane rules of the EU's committee system, originally devised to provide greater efficiency in decision-making on technical matters, the Commission can easily sidestep the concerns of member states – even in an issue as politically sensitive as this. For, unless a super-majority rallies against the proposal, the Council will be deemed to have had “no opinion” and the Commission will go ahead with the authorisation, reneging on its 1999 pledge never to go against the predominant majority in sensitive issues.

This procedure is wrong in itself and should be checked; on occasion, its execution has also been legally flawed. Only two months ago, the EU's General Court annulled another GMO authorisation because the Commission had “significantly failed to fulfil its procedural obligations”.

This time, Council should rise to the challenge. Given that the Commission made light of the precautionary principle enshrined in the EU Treaty, member states should reject the request for authorisation, rather than just keeping fingers crossed that nothing goes wrong in the food chain. Rejection is the right thing to do not only legally and morally but also politically: the European Parliament recently voted 385 to 201 against authorization, reflecting the views of 61% of Europeans who do not support GMO foods. The logic of subsidiarity and democratic control dictates that member states follow suit.

Furthermore, to avoid similar conundrums in the future, we must fix our authorisation procedure which is broken: EFSA routinely finds each and every notification scientifically sound even when studies point to significant risks; the Commission goes ahead with the authorisation proposals instead of stopping them and investigating those risks; and member states are deprived of their right to decide which environmental and health risks are acceptable to them and which aren't. With member states calling for restoring subsidiarity to its rightful place, it is high time to restart negotiations on modifying the authorisation directive in a way that provides the necessary flexibility to restrict or prohibit the cultivation of GMOs in their territories.

If we don't act now, it will be too late. Once the floodgates are opened, it is impossible to put the GMO genie back in the bottle. And if we allow a genetically modified seed to be authorised through the backdoor, it will damage the credibility and legitimacy of the entire European Union and risk contributing to a bumper harvest for EU sceptic parties at the May European elections.

Enikő Győri is Hungary's minister of state for European Union affairs.
© 2014 European Voice. All rights reserved.