2014. június 27., péntek

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Európai Tanács utáni sajtótájékoztatójának leirata
2014. június 27., Brüsszel

K: Volt egy 26-2-es szavazás, ha jogilag nem is, de politikailag befolyásolja-e a döntés értékét, súlyát?
V: Először is az önmagában az mindig kicsit furcsa, ha azon kell gondolkozni egy demokráciában, hogy egy szavazás ténye hogyan értékelendő. Egy demokráciában, ha vita van, márpedig itt vita volt, a dolgokat el kell valahogy dönteni, és a fejeket nem belyuggatjuk, mint régen a háborúkban, hanem megszámoljuk. Megszámoltuk és 26-2-t találtunk. Szerintem ez egy normális eljárásrend, hogy ha nincs egyetértés.
A magyar álláspontot egyébként nem befolyásolták a számarányok, mert elvi álláspontot képviseltünk, tehát ha egyedül kellett volna szavaznunk, akkor is így szavaztunk volna, mert azt gondolom, hogy Magyarországnak világos és erős jelzést kell adnia abból a szempontból, hogy mi nem járulunk hozzá, hogy az folytatódjon, ami az elmúlt 5 évben itt általános volt. Nem járulunk hozzá ahhoz, hogy a konszenzusra való törekvés egyébként dicséretes szándékával időnként átlépjük az alapszerződés kereteit. Ezt el is mondtam a hozzászólásomban. Ha úgy érezzük, hogy a keretek szűkek, az alapszerződés nem ad elegendő mozgásteret és új szabályokra van szükségünk, akkor vessük fel a kérdést, Magyarország erre készen áll, akkor vitassuk meg és módosítsuk az alapszerződést. De az legyen transzparens, demokratikus, előkészített és megfontolt. Ne pedig esetről esetre térjünk el értelmezésekkel az alapszerződés tényleges szándékaitól.
A második dolog, ami miatt nekünk ez fontos az az, hogy az alapszerződés betartása mindig a kisebbek érdeke. A nagyok puszta erejüknél fogva is képesek az érdekeiket érvényesíteni, a magunkfajta közepesek vagy a nálunk kisebbek, azok rászorulnak arra, hogy a jog erejével védjék a saját érdekeiket, ahhoz pedig biztos jogi háttér szükséges. Vagyis egy stabil nem megkérdőjelezhető szerződés, ez a magyar nemzeti érdek.
Másodsorban az elmúlt 5 évben volt az a gyakorlat, hogy olyan kérdéseket is megpróbáltak EU hatáskörbe vonni, amik egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartoznak – rezsicsökkentés, bankadó, földvédelem, szerintem még a pálinka is ide tartozik – tehát van jó néhány olyan ügy ahol éppen a lopakodó szerződésmódosítás miatt bevett gyakorlattá vált az egyébként kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozó ügyek brüsszeli megkérdőjelezése.
És egy erőteljes jelzést kellett adnunk a tekintetben, hogy ezt a gyakorlatot nem fogadjuk el, nem lehet folytatni és ki fogunk állni a magyar érdekek mellett. Na ezért van az, hogy én valójában nem egy személyről szavaztam, hanem az eddig kialakult gyakorlat megváltoztatása érdekében kellett egy erőteljes jelzést adnom, ezért ha egyedül kellett volna ezt elmondanom, akkor egyedül mondtam volna el.
K: Juncker személyével szembeni kritikáját is elmondta?
V: Nem, mert azzal kezdtem hogy Magyarország számára ez nem személyes kérdés
K: Nem is tekinti presztízsveszteségnek, hogy gyakorlatilag egyedül maradt Cameronnal az ellenzők között?
V: Sokfajta habitusú ember létezik, én amikor így szoktam maradni akkor azt nem úgy tekintem, hogy presztízsveszteség, hanem úgy, hogy kiálltam valami mellett ami ráadásul messze túlmutat a saját személyes érdekeinken, tehát még az Európai Néppárt érdekein is messze túlmutat, a magyar nemzeti érdekekért időnként úgy kell kiállni, hogy időnként van, hogy az ember egyedül marad. Van amikor ketten vagyunk, van amikor többségben, de az hogy mennyien vannak még velünk, az a kiállás értékét és szükségességét nem kérdőjelezheti meg, mert akkor a végén nem tudjuk képviselni a saját nemzeti érdekeinket.
K: És a magyar nemzeti érdeket most hogy lehet majd képviselni, milyen jövő vár rájuk így hogy Juncker lesz az elnök és Ön kisebbségben maradt?
V: Meg fogja érteni a magyar álláspontot
K: Fideszes képviselők hogyan fognak szavazni Junckerről Strasbourgban?
V: Titkos szavazással. Nekem van egy világos álláspontom hogy ebben a helyzetben mi a helyes magatartás, de minden képviselő egy titkos szavazatot fog leadni, hiszen maga az eljárás titkos, mert személyi kérdésről van szó
K: A változás iránti igényt mennyire sikerült érvényesíttetni az 5 éves stratégiai tervben?
V: Van benne jó néhány dolog, amiben sikerült. Ez talán egyébként fontosabb is, mint a Bizottság elnökéről szóló személyi döntés. Említek néhányat: egyértelműen elfogadták azt a korábban támadott gazdaságpolitikai elemet, hogy a munkát terhelő adókat csökkenteni kell, ez benne van a szövegben. Ezért korábban bennünket minden évben mikor értékelték a gazdaság teljesítményét, ezt kifogásolták.
Aztán benne van a versenyképes energia ár kérdése. Itt nekünk van egy radikális álláspontunk, amit azért néhányan osztanak, ha még nem is mindenki, hogy önmagában a piaci szabályozás nem cél. Abban hiszünk, hogy a piaci szabályozással együtt járó verseny az a fogyasztók számára jobb minőséget és olcsóbb árat eredményez, de ez bizonyos esetekben nincs így, mint például az energia, ezért ott meg kell fontolni, hogy ilyenkor mi a fontosabb, a szabályozás elvszerűsége, vagy  pedig a fogyasztók érdeke, hogy mennyit kell fizetniük a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen rezsiköltségek gyanánt. Úgyhogy úgy érzem, hogy itt is van egy elmozdulás.
Aztán van a migráció tekintetében, ugye mi egyértelműen azt mondjuk, hogy az Uniónak világossá kell tenni, hogy meg akarjuk állítani a migrációt, tehát mi a migrációt nem tartjuk menedzselendő, jól irányítandó folyamatnak, hanem le kell állítani. Ez ilyen nyersen nincsen benn a szövegben, de az benne van, hogy a migrációt sokkal jobban kell kezelni az uniónak, mint tette az elmúlt időszakban.
K: Mi a helyzet a költségvetési lazítás kérdésével?
V: Költségvetési lazításról nincsen szó – most szétfeszítené ez a téma ezt a rövid beszélgetést, amit Önökkel folytatok, de az idő nagy része erről a vitáról szólt. Én most magyar nemzeti érdekek szempontjából interpretáltam a történéséket, de ha az európai diskurzus nézőpontjából kellene beszámolnom Önöknek, akkor a legnagyobb vita azon volt, hogy lehet e rugalmasabbá tenni a szigorú pénzügyi szabályokat vagy nem, és ha lehet rugalmasabbá tenni, akkor ezt lehetővé teszi-e a már megkötött szerződések összessége, vagy új szerződésmódosításokra van szükség pénzügyi és stabilitási megállapodások tekintetében. A nagy vita déliek és északiak között erről a kérdésről zajlott.
K: És lehet?
V: Mi ezen a vitán kívül vagyunk, ugyanis Magyarország egy olyan válságkezelési modellt választott, amely radikálisan eltér mindenkiétől amit itt alkalmaznak. Úgy fogalmaznék, hogy a trojka, vagy az EU Bizottság és az IMF által javasolt válságkezelési modellt Magyarország nem használta. Mi egy más válságkezelési modellt használunk, amiben mi egyszerre teremtjük meg a pénzügyi fegyelmet és növeljük a foglalkoztatottságot, egyszerre van növekedés és szilárd államadóság csökkentés, költségvetési szinttartás, tehát mi egy más gazdaságpolitikai filozófiai és eszközrendszerrel kezeljük a magyar válságot, mint ahogy ez itt szokás, ezért az a vita, ami az itteni válságkezelésről szól, nem releváns Magyarországnak. Mi egy dolgot tudunk, nekünk az a jó, ha itt nem történik olyan változás, ami meggyengíti az Európai Unió pénzügyi stabilitását, mert az áttételesen kihat Magyarországra is, hiába folytatunk más gazdaságpolitikát, mint ők, mégis az itteni állapotok, különösen az export kapcsolatok okán, hatást gyakorolnak Magyarországra. Akármit is csinálnak ők, az mindegy nekünk, csak csinálják jól.
K: A kiszivárgott lengyel hangfelvételek bármilyen formában akár esetleg egy informális kávézás keretében Ön és Donald Tusk között szóba kerültek az elmúlt két napban?

V: Nem, de a magyar álláspont ebben világos, ezt a minisztereknek is elmondtam kormányülésen, tehát ha alkoholt iszunk, akkor nem beszélünk, ha beszélünk, nem iszunk alkoholt. Mert ha alkoholt iszunk, és beszélünk és felveszik, az maga a katasztrófa, ezt lehetőleg kerüljük el.