2014. március 6., csütörtök

Orbán Viktor sajtótájékoztatója az Európai állam és kormányfők informális ülése után (Nem hivatalos leirat)

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke sajtótájékoztatója az Európai állam és kormányfők informális ülése után
2014. március 6.

Orbán Viktor: Tisztelettel köszöntöm a sajtó képviselőit. A mai EU csúcs két tárgyalási szakaszból állt: először meghallgattuk Ukrajna miniszterelnökét és vele folytattunk egy tárgyalást, majd utána saját körben folytattuk a megbeszéléseket. 
A kiinduló pontja döntéseinknek az volt, hogy Ukrajna egy olyan ország amely csatlakozási igényt nyújtott be az EU-hoz és a Keleti Partnerség révén partner országa az EU-nak, ezért miután Ukrajna területi integritását érte agresszió, ezért az EU-nak válaszokat kell adnia erre a lépésre.

Innen indult a tárgyalás, és az Ukrán miniszterelnök kéréseket intézett hozzánk, amelyeket lényegében maradéktalanul teljesítettünk.

Ezek közül a legfontosabb, hogy Ukrajna azt kérte tőlünk, hogy az EU-val kötendő társulási megállapodást írjuk alá, ne várjuk meg vele a május 25.-én esedékes ukrán elnökválasztást, hanem azt megelőzően írjuk alá, azaz ne tegyük függővé az aláírást attól, hogy csak május 25.-én lesz új elnöke Ukrajnának. Azt is kérte, hogy válasszuk ketté a szerződés aláírását, a politikai részét írjuk alá minél hamarabb, a szabadkereskedelmi részre vonatkozóan azonban még legyenek tárgyalások, hiszen ott konkrét gazdasági tételeket kell tisztáznunk, konkrét tételekről kell megállapodnunk.

Ez a mai döntés, illetve tárgyalássorozat lényege.

A következő kérdés az volt, hogy miután Ukrajna kéréseit teljesítettük, tudunk-e tenni, és ha igen, mit, a helyzet megoldása érdekében.

Az Európai Tanács ma a tárgyalások mellet kötelezet el magát, és azt a döntés hoztuk, hogy egy kontakt csoportot állítunk fel. Ez egy korábbi kezdeményezés, amit most magáévá tett az EU azzal a kiegészítéssel, hogy ebben a kontakt csoportban, amelynek az a dolga hogy tárgyalási kapcsolatot hozzon létre Ukrajna és Oroszország között, ebben az EU elem erős legyen, illetve az EU intézményei meghatározó súllyal legyenek jelen, amiben meg is állapodtunk.

A harmadik fontos kérdés az volt, hogy diplomáciai akciókon túl tudunk e valami kézzelfoghatót is nyújtani az ukrán polgároknak. Fölvetettük többen is, magam is, hogy a vízummentes utazási rendszert kellene megadnunk az ukránoknak. A nehézségek, a technikai nehézségek ismertek, ez nem egyszerűen politikai szándék kérdése, hanem számos technikai feltételnek is teljesülnie kell, hogy bármely ország polgárai vízummentesen utazhassanak.

Ennek ellenére én személyesen is a gyors megadást és a lehető legyenszerűbb eljárási módot javasoltam, a szövegbe be is került egy erre vonatkozó utalás.

Fölmerült ezek után az, hogy az Egyesült Államok mai export szabályozási rendszere olyan, hogy export tilalom van a gázkihozatalra. Ennek azért van jelentősége, mert az Egyesült Államok rendelkezik már felesleggel a palagáz okán. Azt javasoltuk, hogy vessük fel az amerikaiaknak, hogy ezt az export korlátozást szüntessük meg, hiszen akkor tudjuk a kontinens gázfüggőségét csökkenteni Oroszországtól, ha egyébként új forrásokból is érkezik nagymennyiségű gáz az Európai kontinensre, és erre ma az USA alkalmas lehet.

Itt szeretném elmondani Önöknek, hogy egy új nap kel majd föl hamarosan a magyar energiagazdálkodás történetében, hiszen még ebben a hónapban át fogjuk adni a szlovák-magyar gázvezeték rendszert, aminek az a következménye, hogy Szlovákián keresztül föl Csehországig egy új gázvezeték rendszer nyílik meg, és a cseh rendszerben már nem orosz gáz van, hanem más forrásból származó gáz, leginkább északi. 

Következésképpen, ha átadjuk még ebben a hónapban ezt az új vezetéket, ami egyébként egyharmad részt magyar pénzből, egyharmad részben szlovák pénzből és egyharmadnyi EU pénzből valósul meg, akkor előáll az a helyzet, hogy Magyarország nem csak orosz gázt tud behozni a saját területére, gazdaságába.
Átadjuk, próbaüzem indul, teljes kapacitással pedig 2015 január elsejétől tud működni a rendszer, de a próbaüzem már ennek a hónapnak a végén megkezdődik. Persze némi kockázattal, de ha úgy adódna, hogy megszorulunk, akkor azonnal igénybe vehető, használható.

A szankciók kérdése - abban is egyetértés volt, hogy Oroszország nem maradhat megfelelő válasz nélkül, hiszen azt a lépést, hogy a Krím-félszigetet lényegében leválasztotta Ukrajnáról, azt a nemzetközi jog fényében csak agressziónak lehet minősíteni, és miután Ukrajna egy olyan ország, amely partnere az EU-nak, itt választ kell adni. 

Egy kifinomult szankciós rendszerről van szó, aminek az a lényege, hogy egy fokozatos rendszert léptettünk életbe. Az első lépéseket most meghoztuk, azaz felfüggesztjük Oroszországgal a tárgyalásokat a vízumkérdésekről, felfüggesztjük a tárgyalásokat az Új Megállapodásról, és felfüggesztjük a részvételünket, az EU intézmények részvételét, a G8-ak hamarosan esedékes csúcstalálkozóján. Ez az első szakasz, ez ma működésbe is lépett.

A második szakasz, hogy ha nincsenek tárgyalások, illetve értelmes, tehát rövid időhatáron belül nem nyugszik meg a helyzet, nincs „de-eszkaláció” – elnézést kérek a jóérzésű magyar polgároktól – tehát ha nincs de-eszkaláció, abban az esetben utazási korlátozások, vagyonbefagyasztás is számításba jöhet, valamint az EU-Orosz csúcsokat is törölhetjük.

És van egy harmadik szakasz, hogyha ezután is folytatódik Ukrajna destabilizációja, akkor olyan szankciókat kell bevezetni amelyek messze ható következményekkel járnak a gazdasági élet széles területein, azoknak konkrét megjelölése nélkül - bár sokat beszéltünk róla, de a szöveg még nem jelölte meg őket.

Ez jól mutatja, hogy az EU a végsőkig kitart azon álláspontja mellet, hogy nem szabad a politikai kérdéseket összekeverni a gazdasági kérdésekkel, és el kell különíteni a gazdasági együttműködést a politikai konfliktustól – ameddig lehet. De ha nem lehet, akkor a végén a két kérdéskör összeérhet, amit mindannyian szeretnénk elkerülni, és reméljük sikerülni is fog, ez annak a függvénye, hogy Oroszország és Ukrajna között megindulnak-e a helyzet rendezését célzó tárgyalások.

Szeretném megismételni, hogy a magyar érdek nem változott, továbbra is egy demokratikus, független, saját lábán álló Ukrajnában vagyunk érdekeltek, ahol az ott élő magyarok biztonságban lehetnek és biztonságban érezhetik magukat, ezért megismételtük, hogy a nyelvtörvény eltörlését nem fogadjuk el, illegitim döntésnek tartjuk, és elmondtuk, hogy meg fogjuk védeni az ukrajnai magyarok érdekeit.

Kérdés: Miniszterelnök úr, visszatérve a társulási szerződésre, ezt a kettéválasztást és politikai részt illetően jól értem, hogy a 28-ak megállapodtak abban, hogy mindenki alá fogja írni, vagy továbbra is nyitott még az, hogy egyes országok szeretnék kivárni a májusi választást? És ha volt döntés arról, hogy lehet aláírás, akkor van e valami menetrend?
OV: Menetrend nincsen, ezt Herman Van Rompuy úrra bíztuk, hogy a miniszterelnököket képviselje a folyamat előkészítésben. Voltak országok, amelyek azt az álláspontot képviselték, hogy meg kellene várni az ukrajnai elnökválasztást, azonban a vita végére minden ilyen ország megváltoztatta az álláspontját, és elfogadta, hogy az ukrán miniszterelnök kérésnek megfelelően a megállapodás politikai részét a választások előtt is mindenki kész aláírni.

Kérdés: A társulási és szabadkereskedelmi egyezmény szétválasztása újratárgyalást jelent-e, amitől eddig az EU elzárkózott?
Illetve, magyar részről a büntetőintézkedésekhez kapcsolódóan felmerült-e az hogy a paksi bővítésben az orosz részvételt felfüggesszük, a már megkötött megállapodás végrehajtását?
O.V.: ami az első kérdést illeti, a különválasztást az ukrán miniszterelnök kérte. A bizottság elnöke azt mondta, hogy miután az ukránok kérik, a bizottság hajlandó megfontolni, hogy különválasszuk, amitől eddig valóban elzárkóztunk. Az előkészítése ennek most is zajlik, hogy ez technikailag is megoldható legyen. De szeretném hangsúlyozni, hogy az ukrán miniszterelnök kérésére történik ez.
Semmilyen konkrét gazdasági beruházás fejlesztés nem került szóba, nem is kerülhetett, mert ez szuverén magyar döntés, még gazdasági területeknek is csak a megemlítésére volt példa, hogy mely területeken lehetne, ha összekapcsolódik a gazdasági és politikai szankciórendszer, de végül úgy döntöttünk, hogy még nem szükséges ezeket a területeket megnevezni.
Hiszen mindenkinek különböző területek különböző súlyt képviselnek a gazdaságában, van, akinek a fegyverkereskedelem fontos, van, akinek a pénzügyi befektetések kérdése, és van, akinek az energia. Mondjuk a volt szovjet birodalomhoz tartozó országoknak az energia, a briteknek a pénzügyi befektetés, a franciáknak meg a fegyverkereskedelem, mert, csakhogy a helyzetet teljes egészében lássuk, azért még vannak olyan országok, amik még most is, a konfliktus időszakában fegyvereket adnak el nagy mennyiségben Oroszországnak.

Ez jól mutatja, hogy milyen messze van még a gazdasági szankciók világa.